Créoles de la Louisiane

Barcs Endre írása

Créoles de la Louisiane

Kiegészítés „Az Imperial” c. cikkhez.

Fats Domino kapcsán sokan kérdezik, hogy milyen keverék is a kreol. Nos, a louisianai kreol egy külön népcsoport, egyben egy kultúra, ezért érdemes szólni róla néhány szót.

A louisianai kreolok (franciául: Créoles de la Louisiane, spanyolul: Criollos de Luisiana) a a francia és a spanyol gyarmati uralom idején Louisiana államban élő lakosok leszármazottait jelenti. Etnikai csoportként felmenőik főként afrikai, francia, spanyol és indián eredetűek. Német, ír és olasz bevándorlók is beházasodtak ezekbe a csoportokba. A louisianai kreolokat olyan kulturális kötelékek kötik össze, mint a francia, a spanyol és a louisianai kreol nyelv hagyományos használata és a katolicizmus gyakorlása.

A „créole„ kifejezést eredetileg a francia telepesek használták a Louisianában született emberek megkülönböztetésére az anyaországban vagy máshol születettektől. Eleinte „bennszülöttek” megjelölésére szolgált, így téve különbséget az Óvilágban született európaiak (például a franciák és spanyolok) és afrikaiak között, valamint az Újvilágban született kreol leszármazottaik között. A szó nem csupán faji megjelölés, és a teljesen európai származású, teljesen afrikai származású vagy ezek bármilyen keverékéből (beleértve az indián keverékeket is) származó emberek lehetnek kreolok. A 19. század végén és a 20. században azonban a louisianai szabad színes bőrűekhez egyre inkább a kreol kifejezés társul, és a 20. század két világháború közötti időszakban további azonosulás történt a vegyes fajjal. Egy történész ezt az időszakot a kreolok „amerikanizálódásának” nevezte, beleértve az amerikai bináris faji rendszer elfogadását, amely a kreolokat olyanokra osztotta, akik többnyire fehérként, mások pedig többnyire feketeként azonosították magukat.

A 19. század legelejétől kezdve Louisianában, miután az Egyesült Államok a Louisiana Purchase során megszerezte ezt a területet, a „kreol” kifejezés politikai jelentést és identitást kezdett kapni, különösen a latin kultúrájú emberek esetében. Ugyanis a katolikus francia anyanyelvűek kultúrája éles ellentétben állt a déli és északi területekről érkezett új amerikai telepesek protestáns angol nyelvű és angol kultúrájával.

A 19. század elején, a haiti forradalom közepette menekültek ezrei érkeztek New Orleansba, mind európaiak, mind Saint-Domingue-ból származó szabad afrikaiak, akik gyakran rabszolgasorban élő afrikaiakat hoztak magukkal. Olyan sok menekült érkezett, hogy a város lakossága megduplázódott. Ahogy egyre több menekültet engedtek Louisianába, úgy érkeztek a haiti emigránsok is, akik először Kubába mentek. Ezek a csoportok nagy hatással voltak a városra és annak kultúrájára. A haiti fehér emigráns lakosság fele Louisianában telepedett le, különösen New Orleans környékén. A későbbi, 19. századi New Orleans-i bevándorlók, például írek, németek és olaszok is beházasodtak a kreol csoportokba. Az új bevándorlók többsége szintén katolikus volt.

Volt egy jelentős, teljes mértékben német származású német kreol csoport is, amelynek központja a Szent Károly és a Keresztelő Szent János plébániák voltak. (Ezekről a telepesekről kapta nevét a Côte des Allemands, szó szerint „A német part”). Idővel e csoportok közül sokan részben vagy teljesen asszimilálódtak az uralkodó francia kreol kultúrába, gyakran átvéve a francia nyelvet és szokásokat.

A louisianai kreol csoportnak egyedi kultúrája, irodalma, és zenéje alakult ki. Ez a „cajun„. A cajun zene (franciául: Musique cadienne), Louisiana emblematikus zenéje, amelyet a louisianai kreolok játszanak, a francia nyelvű kanadaiak balladáiban gyökerezik. A cajun zenét gyakran említik együtt a kreol alapú zydeco zenével, mindkettő acadianai eredetű, és mindkettő sokféleképpen hatott a másikra. Ezek a francia louisianai hangzások sok évtizeden át befolyásolták az amerikai könnyűzenét, különösen a countryzenét, és a tömegmédián, például a televíziós reklámokon keresztül a popkultúrára is hatással voltak.


Az afrikai származású kreolok erős hatást gyakoroltak a cajun kultúrára (és fordítva), befolyásolva a cajunok zenéjét, étkezési szokásait, vallási szokásait és így tovább. Végső soron azonban a kreol szó továbbra is homályos marad, mivel egyesek (feketék, fehérek és vegyes fajúak) hiába követelik a kizárólagos használat jogát. Ők nem tévesztendők össze a haiti kreolul beszélő haitiakkal.

A francia származású kreolok, beleértve a québécois vagy akadiai származásúakat is, történelmileg a fehér kreolok többségét alkották Louisiana-ban. A 19. században a legtöbb kreol beszélt franciául, és erősen kötődött a francia gyarmati kultúrához.

Míg New Orleans kifinomult kreol társadalma, amelynek középpontjában főként francia kreolok álltak, történelmileg nagy figyelmet kapott, a Louisiana északnyugati részén fekvő Cane River területén, amelyet főként színes bőrű kreolok népesítettek be, szintén kialakult a maga erős kreol kultúrája. A kreol kultúra egyéb enklávéi Louisiana déli és délnyugati részén helyezkedtek el: Frilot Cove, Bois Mallet, Grand Marais, Palmetto, Lawtell, Soileau és mások. Ezek a közösségek hosszú kulturális függetlenséggel rendelkeztek.